Kéziratleadási iránymutató

A Geodézia és Kartográfia folyóirat időben és jó minőségben, egységes szerkezetben való megjelenéséhez kérjük, hogy írásaikat az alábbi útmutató figyelembevételével készítsék el, illetve küldjék meg szerkesztőségünknek a mfttt.titkarsaggmail.com címre.

Szöveg küldése Word fájlban:
– A megjelenésre szánt írások lehetőleg Word szövegszerkesztővel, Times New Roman vagy Cambria betűtípussal készüljenek, sorkizárt formátumban.
– A cikkek egy, kettő vagy három, jól megkülönböztethető címfokozatot tartalmazzanak (pl. ha a szöveg betűmérete 10 vagy 12 pt nagyságú, akkor a címek 18, 16 és 14 pt nagyságúak legyenek).
– A cím önálló tartalmat alkosson és ne legyen része az utána következő szövegnek.
– A bekezdés első sorának behúzása – amelynek mértéke max. 1 cm – ne tabulátorral vagy szóközök sorozatával történjen, hanem a behúzás beállításával, a sor végén pedig a szöveg írása folyamatos legyen, csak a bekezdés végén legyen új bekezdéssel megtörve (Hrd Return, Enter).
– Ha a szövegben képlet is előfordul, törekedni kell a szövegszerkesztővel való beírására (pl. ∂g/∂h = 0.3086 mGal/m), nem törő szóközzel: Ctrl+Shift+space) és csak másodsorban, bonyolult képlet esetén javasoljuk a Word képletszerkesztő funkcióját használni.
– A szakcikk főcíme (helye: fejléc) ne haladja meg a 100 karaktert (szóközökkel).
– A szemlecikk főcíme (helye: fejléc) ne haladja meg az 50 karaktert (szóközökkel).
– A képeket, ábrákat, grafikonokat nem szükséges a Word-ben elhelyezni, a szövegben azonban mindenképpen legyen számmal ellátott hivatkozás (1. ábra) és fontos, hogy azok külön fájlként is szerepeljenek a lenti minőségi meghatározás szerint.
– A szakcikkek a következő sorrendben épülnek fel: cím, tartalom, köszönetnyilvánítás, irodalomjegyzék, magyar nyelvű összefoglaló, angol nyelvű összefoglaló, névjegykártya (név, titulus, hely, elérhetőség).
– A szövegben (Word-ben) ne szerepeljen hiperhivatkozás, a webcím, mint szöveg jelenjen meg.

– Ha egy cikk több állományból épül fel – szöveg, képek, ábrák, grafikonok –, akkor kérjük azokat egy állományként tömörítve megküldeni. Az állomány neve utaljon a szerzőre és cikk címére, esetleg a dátumra (pl. Csapo-Abszolut_g-110223.zip)

Színes képek minőségének meghatározása:
– Színes képeket várunk, ami vonatkozik a rajzos ábrákra, diagrammokra is (régi fényképek természetesen lehetnek szükeárnyalatosak, ún. fekete-fehér).
– A képek megfelelő minősége elengedhetetlen a tetszetős megjelenéshez. A tartalomtól függően 1, 2 vagy 3 hasáb széles képpel számolunk (60, 120, 180 mm).
– A képek 1:1-es méretben (1, 2 vagy 3 hasáb szélességben) 300 dpi (képpont/inch) felbontás esetén jelennek meg a nyomtatásban megfelelő minőségben, aminek értékét képszerkesztő programban van lehetőség meg nézni. (Képszerkesztő program hiányában a kép minőségét Windowsban, a képre kattintva jobb egérgombbal a „Tulajdonságok” menüpontban, „Részletek” fülön is lehetőség van ellenőrizni. Itt 120 mm széles képek esetén min. 1400 képpont (pixel, px) szélességű képre van szükség, 180 mm széles képnél pedig 2100 képpont szélességű képminőség a kívánatos.) Webről letöltött kis képek legtöbbször nem alkalmasak nyomdai felhasználásra.

– A kép küldésének megkönnyítése érdekében érdemes JPG formátumban, de magas minőséggel (10–12 szintű tömörítéssel) elmenteni és megküldeni az állományokat.

Cikk utáni névjegykártyák
– A név és titulus 26 és 45, vagy 39 és 30 karaktert tartalmazhat.
– A kapcsolati adatok 3 sor esetén 120 karaktert tartalmazhatnak szóközzel.
– A színes portrékép min. 300 képpont széles legyen.
– A címlapkép mérete 163×183 mm, tehát a szélességének min. 1900, a magasságának pedig 2200 pixelt kell tartalmaznia.

Kulcsszavak magyar és angol nyelven

A cikkhez kérünk csatolni 5 db magyar és angol nyelvű kulcsszót, amelyek a cikk témáját legjobban jellemzik.

Útmutató az irodalomjegyzék összeállításához

Kerülni kell a szövegközi, sorszámozott jegyzeteket, mert a sorszámozott bibliográfia nehézkesen használható. A kerek zárójeles irodalmi hivatkozás (szerző vezetékneve, kiadás éve) könnyen értelmezhető. A hivatkozások bibliográfiai feloldását a cikk végén, az Irodalomjegyzék részben következetesen ábécérendben, sorszámozás nélkül adjuk meg. A szerző nélküli műveket – névelő nélküli – címük szerint soroljuk be. A mű címét
hagyományosan kiemelten, dőlt betűvel adjuk meg. Az Irodalomjegyzék tételei között csak olyan forrás szerepelhet, amelyet a közlemény a főszövegben említ, vagyis amelyre a szerző hivatkozik. Másrészt minden, a szövegben hivatkozott műnek itt szerepelnie kell. Hivatkozási értéke (pl. az akadémiai MTMT számára) egyértelműen csak az Irodalomjegyzék tételeinek van. Ha a szerző a cikk után egyéb, nem hivatkozott irodalmat is meg akar említeni, azt nem az Irodalomjegyzék tételei között kell feltüntetnie, hanem pl. Források, Felhasznált irodalom, Ajánlott irodalom, További irodalom címszó alatt.

Szövegközi hivatkozások

- A hivatkozást zárójelben adjuk meg (Plihál 2013). A név és az évszám közé nem teszünk vesszőt.
- Ha szerzőpárosra hivatkozunk, nagykötőjelet teszünk a nevek közé (Borza–Fejes 1999) szóköz nélkül.
- Amennyiben a hivatkozott szerzők közül többen is ugyanazt a családnevet viselik, írjuk ki a keresztnév kezdőbetűjét is (Styre, C.–Styre, K. 1907), (Kapitány Á.–Kapitány B. 2007).
- Háromnál több szerző esetében használjuk az et alii latin megnevezés rövidítését, az et al. rövidítést (Folkner et al. 2014).
- Ha egy szerzőnek ugyanabból az évből több művére is hivatkozunk, ezt a következőképpen jelöljük: (Brown 2001a, 2001b).
- Szó szerinti idézet esetén az évszám után kettősponttal az oldalszámot is tüntessük fel (Nida 1964: 411).

Irodalomjegyzék készítésének szempontjai

A felhasznált forrásokat, irodalmakat a szerzők az ábécé szerint fel kell sorolni. Az irodalomjegyzékben meg kell adni a szerző(k) vezetéknevét a keresztnév kezdőbetűjével és a hivatkozott irodalom megjelenésének évszámával, több szerző esetén a neveket nagykötőjellel elválasztva. Akárhány szerzője is van egy munkának, minden szerző nevét fel kell sorolni. A nevek és az évszám megadását követi a forrásmunka pontos és teljes címe, ponttal lezárva, következnek a kiadás adatai. Minden külföldi hivatkozást az eredetileg megjelent nyelven kell közölni. Idegen nyelven megjelent munkáknál vegyük figyelembe az illető nyelv szabályait. Idegen nyelvű bibliográfiai tételbe lehetőleg ne tegyünk magyar nyelvű betéteket. Mivel a magyar nyelvben nem terjedt el a két keresztnév használata, továbbá vannak gyakori családnevek, a családnév és keresztnév kezdőbetűje nem azonosítja minden
esetben kellő biztonsággal a szerzőt. Ezért – az elterjedt szokásnak megfelelően – magyar szerzőknél lehetőség szerint a teljes név szerepeljen az irodalomjegyzékben, abban a formában, ahogy a szerző az idézett publikációban használja (pl.: Kürti Istvánné, Kürti Jarmila, Kádárné Fülöp Judit, Nagy József, Nagy J. József). Magyar szerző idegen nyelven megjelent munkájára a külföldi szerzőkre érvényes írásmód vonatkozik.

Nagy, J. – Szebenyi, P. 1990. Hungarian reform: towards a curriculum for 1990s. Curriculum Journal, 1. évf. 3. sz. pp. 247–254.
Külföldi szerzőknél a név megadása: családi név, utána vessző, majd a keresztnév kezdőbetűje. Ha két keresztnevet használ a szerző, akkor a kezdőbetűk után pont van és közöttük szóköz. Például: Bloom, B. S.

Szerzői művek

Amennyiben egyetlen szerző önálló könyvét kívánjuk feltüntetni, akkor az első egység első eleme a szerző neve, ezen belül első helyen a családnév, második helyen a keresztnév(ek) állnak, lehetőleg kiírva és nem rövidítve. Idegen nevek (és természetesen idegen nyelvű teljes címleírások) esetében a nem magyar rendet jelölő, hanem a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a két fő névelem közé vessző kerül. A név után a megjelenés éve következik, a név és az évszám között nincsen írásjel. Az első egység (szerző és évszám) után pont van. Ezt követi a cím, amely után szintén pontot teszünk. Ha a cím több részből áll, az egyes részeket pont választja el. A címet a kiadó megnevezése követi, vesszővel, ezután a megjelenési hely(ek) következ(nek) ponttal lezárva. Tipográfiailag csak a címet emeljük ki: dőlten szedjük. A mű teljes terjedelmét nem kell megadni. Ha a műnek nem egy, hanem több szerzője van, a teljes nevek közé nagykötőjel kerül (előtte és utána szóközzel ( – ), a címleírás további részei változatlanok.

Kraus, Karl 1998. Fotogrammetria. Tertia Kiadó, Budapest. p. 397
Pécsi Márton 1959. A Magyarországi Duna-völgy kialakulása és felszínalaktana. Akadémiai Kiadó, Budapest. p. 346
Goudsmit, Samuel A. – Claiborne, Robert 1970. Az idő. Műszaki Könyvkiadó, Budapest.
Hake, G. – Grünreich, D. – Meng, L. 2002. Kartographie. Walter de Gruyter Verlag, Berlin–New York.
Bunbury, E. H. 1883. A History of Ancient Geography, Vol. 1. J. Murray, London, 2nd ed. Dover, New York, 1959.
Cuff, D. J.– Mattson, M. T. 1982. Thematic Maps: Their design and production. Methuen, New York.

Ha egy teljes műre hivatkozunk, amelyet különböző szerzők műveiből szerkesztettek, akkor csupán a címleírás első egysége fog megváltozni. Magyar szerkesztő(k) neve után a (szerk.) betoldás áll. Idegen nyelvű: angol, olasz vagy latin munkákban egy szerkesztő esetén az (ed.), több szerkesztőkor az (eds.) kerül. Francia szerkesztők neve után az (éd.), német nyelvű címekben a (Hg.,Hrsg.) betoldás következik, amelyek vessző nélkül kerülnek a név és az évszám közé.
Hurni, L. – Klinghammer, I. – Roubitschek, W. (Hrsg.) 2007. Thematische Kartierungen in den Geowissenschaften. Nova Acta Leopoldina, Bd. 94, Nr. 349. Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina, Halle (Saale).
Haas J. (szerk.) 1997. Fülöp József-emlékkönyv. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Kötetben megjelenő cikkek, tanulmányok

Ha a tétel egy mások által szerkesztett kötetből származik, a szerző neve, az évszám és a cím után az In beszúrása következik, majd a szerkesztő(k) neve és a (szerk.), (ed., eds.), (éd.), (Hg., Hrsg.)
megfelelő betoldása, amely után kettőspont áll. Ezt követi a kötet címe, amelyet ponttal zárunk le, majd a kiadó, vesszővel elválasztva a megjelenés helyétől. Ezt az egységet is vessző zárja. S végül a cikk, tanulmány oldalszáma fejezi be a címleírást. Tipográfiailag a periodikákhoz hasonlóan a kötet címét emeljük ki dőlt szedéssel.

Marosi S. – Szilárd J. 1981. A felszín kialakulása. In Pécsi M. (szerk.): Dunántúli-dombság (Dél-Dunántúl). Magyarország tájföldrajza 5. köt. Budapest, Akadémiai Kiadó, pp. 92–100.
Verőné Wojtaszek Malgorzata 2010. A lézer alapú távérzékelés. In Fotointerpretáció és távérzékelés 3. Nyugat-magyarországi Egyetem http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0027_FOI3/ch01s03.html, utolsó
elérés: 2013.október 11.
Juhász János 1986. A nyelvészet szerepe a norma alakulásában. In Fülei-Szántó Endre (szerk.): Norma – átlag – eltérés. Pécsi Akadémiai Bizottság. Pécs. pp. 69–74.
Baker, Mona 1990. Common Names in the Arab World. In Hanks – Hodges (ed.): A Dictionary of First Names. Oxford–New York. pp. 351–386.

Periodikákban megjelenő művek

Ha a mű folyóiratban jelent meg, a név, az évszám és a cím után csak a folyóiratot jelöljük (évfolyam száma és/vagy évszám, folyóiratszám továbbá az írás terjedelmét oldalszámokkal). Tipográfiailag a periodika nevét emeljük ki dőlt szedéssel, így teszünk különbséget a két cím között. Itt nem használjuk az In-t.
Ádám J. – Gazsó M. – Kenyeres A. – Virág G. 2000. Az Állami Földmérésnél 1969 és 1999 között végzett geoidmeghatározási munkálatok. Geodézia és Kartográfia, 52. évf. 2. sz. pp. 7–14.
Verőné Wojtaszek Malgorzata – Balázsik Valéria – Jancsó Tamás – Horoszné Gulyás Margit 2015. Képosztályozási módszerek összehasonlítása városi környezetben. Geodézia és Kartográfia, 67. évf. 3–4. sz. pp. 11–17.
Székely A. 1954. A Zagyva-völgy geomorfológiája. Földrajzi Értesítő 3. évf. 1. sz. pp. 3–25.
Kapoor, Mihael 1996. The Dead Hand of State. Business Central Europe, No. 29. pp. 9–11.
Saarinnen, T. F. – MacCabe, C. L. 1995. World Patterns of Geographic Literacy Based on Sketch Map Quality. Professional Geographer, 47 (2), pp. 204–215.

Egyéb publikációk

Petit, G. – Luzum, B. (eds.) 2010. IERS Conventions (2010), Chapter 2 Conventional celestial reference system and frame. IERS Technical Note; No. 36, Frankfurt am Main, Verlag des Bundesamts für Kartographie und Geodäsie. p. 179 http://iers-conventions.obspm.fr/2010officialinfo.php

Kéziratos tanulmány, házilag sokszorosított kiadvány esetén ezt a tényt közölni kell.
Sütő L. 2007. A szénbányászat geomorfológiára és területhasználatra gyakorolt hatásainak vizsgálata a Kelet-borsodi- szénmedencében. Doktori (PhD) értekezés. Kézirat. Debrecen, p. 177

Internetes (hálózati) kiadványok, hivatkozás internetes oldalra

Interneten közölt tanulmány esetében adjuk meg a szerző nevét, az évszámot és az írás címét. Ezt követően szóközzel elválasztva tüntessük fel az internetes portál címét, amelyet azzal a dátummal kell kiegészíteni, amikor a szóban forgó honlapot felkerestük és az idézett szöveget vagy adatokat onnan merítettük. A honlapcímről távolítsuk el a hivatkozást. (Vagyis ne legyen se kék színű betűvel, se aláhúzva.) (Jobb egérgombbal kattintás a hivatkozáson, majd a Hivatkozás eltávolítása.)

IGS 2017. International GNSS Service http://www.igs.org/about, utolsó elérés: 2017. május 22.
Verőné Wojtaszek Malgorzata 2010. A lézer alapú távérzékelés. In Fotointerpretáció és távérzékelés 3. Nyugat-magyarországi Egyetem http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0027_FOI3/ch01s03.html, utolsó
elérés: 2013.október 11.

DOI azonosító feltüntetése

A DOI (Digital Object Identifier) online tartalmak azonosítására szolgáló egyedi jelzés, a Nemzetközi DOI Alapítvány bejegyzett védjegye. Az irodalomjegyzékében fel kell tüntetni minden olyan forrás DOI azonosítóját (az elektronikus változatban linkként), amit más kiadványok a CrossRef-nél regisztráltak. A linkelési kötelezettség több feladatot jelent ugyan, de növeli a folyóirat vagy könyv láthatóságát, hiszen ez a kötelezettség minden CrossRef tagra vonatkozik. Az irodalomjegyzék ellenőrzéséhez az alábbi keresőket ajánljuk:
- http://search.crossref.org/ (nagyon egyszerű, egymezős kereső, pontos keresésre nem ad lehetőséget)
- http://www.crossref.org/guestquery/ (pontosabb találatokat eredményező kereső, lehet pl. szerzőre, címre keresni)

Saarinnen, T. F. – MacCabe, C. L. 1995. World Patterns of Geographic Literacy Based on Sketch Map Quality. Professional Geographer, 47 (2), pp. 204–215. DOI: 10.1111/j.0033-0124.1995.00196.x

MINTA

Irodalomjegyzék
Ádám J. – Gazsó M. – Kenyeres A. – Virág G. 2000. Az Állami Földmérésnél 1969 és 1999 között végzett geoidmeghatározási munkálatok. Geodézia és Kartográfia, 52. évf. 2. sz. pp. 7–14.
Baker, Mona 1990. Common Names in the Arab World. In Hanks – Hodges (ed.): A Dictionary of First Names. Oxford–New York. pp. 351–386.
Bunbury, E. H. 1883. A History of Ancient Geography, Vol. 1. J. Murray, London, 2nd ed. Dover, New York, 1959.
Cuff, D. J.– Mattson, M. T. 1982. Thematic Maps: Their design and production. Methuen, New York.
Csikós Attila – Gercsák Gábor – Márton Mátyás – Németh Róbert – Verrasztó Zoltán 2015. Térképi döntéstámogatás: esettanulmány a Bódva vízgyűjtő területére. Geodézia és Kartográfia, No. 7–8. pp. 22–26.
Goudsmit, Samuel A. – Claiborne, Robert 1970. Az idő. Műszaki Könyvkiadó, Budapest.
Haas J. (szerk.) 1997. Fülöp József-emlékkönyv. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Hake, G. – Grünreich, D. – Meng, L. 2002. Kartographie. Walter de Gruyter Verlag, Berlin–New York.
Hurni, L. – Klinghammer, I. – Roubitschek, W. (Hrsg.) 2007. Thematische Kartierungen in den Geowissenschaften. Nova Acta Leopoldina, Bd. 94, Nr. 349. Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina, Halle (Saale).
IGS 2017. International GNSS Service http://www.igs.org/about, utolsó elérés: 2017. május 22.)
Juhász János 1986. A nyelvészet szerepe a norma alakulásában. In Fülei-Szántó Endre (szerk.): Norma – átlag – eltérés. Pécsi Akadémiai Bizottság. Pécs. pp. 69–74.

Kapoor, Mihael 1996. The Dead Hand of State. Business Central Europe, No. 29. pp. 9–11.
Klinghammer István – Gercsák Gábor 2010. Lapok a Kárpát-medence etnikai térképezésének történetéből. http://www.matud.iif.hu/2010/06/02.htm utolsó elérés: 2017. március 12.
Klinghammer István – Mosonyi László – Török Zsolt (szerk.) 2003. Amiről a térképek mesélnek. CD-ROM. ELTE Eötvös Kiadó – ELTE TTK Oktatástechnika Multimédia Stúdió, Budapest.
Klinghammer István − Pápay Gyula 2010. A térképészet tudománya. In Klinghammer István (szerk): Térképészet és geoinformatika I., ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, pp. 23−96.
Klinghammer István (szerk.) 2010. Térképészet és geoinformatika I., ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.
Klinghammer István (szerk.) 2010. Térképészet és geoinformatika I., ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, p. 11.
Klinghammer István (szerk.) 2010. Térképészet és geoinformatika I., ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. p. 153, 29. ábra.
Kraus, Karl 1998. Fotogrammetria. Tertia Kiadó, Budapest. p. 397 Marosi S. – Szilárd J. 1981. A felszín kialakulása. In Pécsi M. (szerk.): Dunántúli-dombság (Dél-Dunántúl). Magyarország tájföldrajza 5. köt. Budapest, Akadémiai Kiadó, pp. 92–100.
Nagy, J. – Szebenyi, P. 1990. Hungarian reform: towards a curriculum for 1990s. Curriculum Journal, 1. évf. 3. sz. pp. 247–254.
Pécsi Márton 1959. A Magyarországi Duna-völgy kialakulása és felszínalaktana. Akadémiai Kiadó, Budapest. p. 346
Petit, G. – Luzum, B. (eds.) 2010. IERS Conventions (2010), Chapter 2 Conventional celestial reference system and frame. IERS Technical Note; No. 36, Frankfurt am Main, Verlag des Bundesamts für Kartographie und Geodäsie. p. 179 http://iers-conventions.obspm.fr/2010officialinfo.php
Rónai András (szerk.) 1993. Közép-Európa Atlasz. Szent István Társulat − Püski Kiadó, Budapest.
Saarinnen, T. F. – MacCabe, C. L. 1995. World Patterns of Geographic Literacy Based on Sketch Map Quality. Professional Geographer, 47 (2), pp. 204–215. DOI: 10.1111/j.0033-0124.1995.00196.x
Sütő L. 2007. A szénbányászat geomorfológiára és területhasználatra gyakorolt hatásainak vizsgálata a Kelet-borsodi- szénmedencében. Doktori (PhD) értekezés. Kézirat. Debrecen,p. 177
Székely A. 1954. A Zagyva-völgy geomorfológiája. Földrajzi Értesítő 3. évf. 1. sz. pp. 3–25.
Verőné Wojtaszek Malgorzata – Balázsik Valéria – Jancsó Tamás – Horoszné Gulyás Margit 2015. Képosztályozási módszerek összehasonlítása városi környezetben. Geodézia és Kartográfia, 67. évf. 3–4. sz. pp. 11–17.
Verőné Wojtaszek Malgorzata 2010. A lézer alapú távérzékelés. In Fotointerpretáció és távérzékelés 3. Nyugat-magyarországi Egyetem http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0027_FOI3/ch01s03.html, utolsó
elérés: 2013.október 11.
Wine Districts and Wine Trails in Hungary (é. n.). 1 : 610 000, Hungarian National Tourist Office, Budapest.
Zentai László – Gercsák Gábor 2009. Nauczanie kartografii na Węgrzech. Polish Cartographical Review, No. 4. pp. 363–370.